Perneki Istvánné Erzsike:

Erzsikével az Alföld áruház melletti fagyizónál találkoztunk egyik délután. Megörültünk egymásnak, és amikor elmeséltem neki a virtuális SZIM csoport alakulását és a fényképek gyűjtését, egyből felajánlotta, hogy szétnéz a „cipősdobozában”, és pár nap múlva megkaptam a fényképeket és megsárgult újságkivágásokat. Egyúttal elbeszélgettünk a SZIM-ben töltött évekről, és a fényképeken látható személyekről névszerint emlékezett, és lassan körvonalazódott egy egész élettörténet, amelyről szerintem érdemes itt egy kicsit bővebben is megemlékezni:

                Dobos Erzsébet 1935-ben született Bökönyben, egy Szabolcs megyei kis községben. Hatan voltak testvérek, édesapjuk hadirokkant volt, így a gyerekeknek nagyon korán pénzkereset után kellett nézni. Fiatalabb lánytestvérével Csepelre mentek dolgozni egy bolgárkertészetbe. Kezdetben a földön dolgoztak, Erzsike azonban hamarosan bekerült a konyhára szakácsnak. Kéthetente tudtak hazamenni a szülőkhöz, a keresett pénz hazaadták, és tisztaruhát váltottak. A kertészetben találkozott az első férjéve, aki Kiskunfélegyházáról került Csepelre és kocsis volt a kertészetben. Nagy lakodalom után boldogan éltek, fiuk születése után tervezgették a jövőjüket, négy év után azonban az ifjú férj vonatbaleset áldozata lett. Erzsike második férje kunszállási, és a hetvenes évek elején néhány évig egy szalmatetős tanyaépületben éltek, mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. Habár jól megvoltak, többre vágytak, és beköltöztek Kecskemétre, ahol kedvezőbb kilátások voltak, a két fiatalabb gyereknek is könnyebb volt az iskoláztatása. Először a konzervgyárban találtak munkát, aztán Erzsike 1973-ban a SZIM-be jött dolgozni.

Sorjázóként kezdte, Góbor Pista bácsi volt a művezetője. A konzervgyárnál jobb volt, mert ezt a munkát már ülve lehetett végezni. Az asszonyok körben ültek a fém alkatrészeket sorjázgatva, és közben beszélgettek egymással, gyorsan elszaladt az idő, és a munka is elkészült. A szorgalmas munka eredményeképpen már három év elteltével Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott.

Az SV szerelősor beindulásakor Tamás Pista áthívta az új szereldébe, a munka egyre könnyebbé vált, de egyre bonyolultabb és szaktudást igénylő feladatokat kellet végezni. Tamás Pista rábeszélte, hogy tegye le a szakmunkásvizsgát. Munka mellett, öreg fejjel, túlórázások közepette igazi kihívást jelentett az új feladat, de megcsinálta. Aztán egyszer mindkét próbás megbetegedett, és Tamás Pista feltette a kérdést a szerelőknek, ki vállalná el a végátvételi próbát. Mindenki hallgatott, de Erzsike gondolt egyet és jelentkezett. Ha más meg tudta tanulni, akkor ő mért ne tudná? És így is lett. Kicsit izgult ugyan, amikor Béla bácsi a műszaki ellenőr felülvizsgálta a munkáját, de sikeresen átment ezen a vizsgán is. Teltek az évek, a régiek egyre többen elérték a nyugdíjas kort, és Erzsike lett a környezetében a rangidős korelnök, a legrégebbi dolgozó.

Ha túlórázni kellett mindig elsőnek jelentkezett, akár szombaton vagy vasárnap kellett dolgozni. Jól érezte magát a munkahelyén, főnökei megbecsülték, és ő is megadta nekik a tiszteletet, Tamás Pistáról még ma is a legnagyobb elismeréssel emlékezik meg. Aztán elérkezett az idő, amikor Ő is nyugdíjba vonult, hét másik munkatársával együtt.

Erzsike azóta aktív nyugdíjas életet él. Nyitott minden közösségi tevékenységre. Rendszeresen jár a régi munkahelyének családi napjára, nyugdíjas találkozójára. Aktív tagja a nyugdíjasklubnak, ahová nemcsak eljárogat, hanem táncol, énekel, tangóharmonikázik, ha kell Nagy Feró vagy cigányasszony jelmezbe öltözik, és mindenütt a társaság motorja.

Kívánjuk, hogy még nagyon sokáig élvezze a megérdemelt nyugdíjas élet örömeit, a hosszú munkás évekért cserében.

 

Túri Sarolta:

Engem nővérem,( aki az Újpesti Gépelem gyárban volt esztergályos tanuló és a végzés után talán1977-ben a ment át a SZIM-be)Túri Juliannna 1984-ben vetetett fel a gyárba.A szerszámraktárba kerültem,amit akkor GYGO-nak hívtak.Árva Lajosné Olga volt a főnököm.A raktár a műszaki osztályhoz tartozott, vezetője Pálfi András volt.Együtt dolgoztam Szélné Marika nénivel,Virágné Évivel,Mester Jánosnéval,Hevesiné Franciskával,Faragóné Katikával,Szabó Julikával,Döméné Gyöngyivel és a pneumatikus javításokat végző fiúkkal(Ackerl Lajos,Fábián Jani,Péter Sanyi és Kónya István) és az anyagbeszerző Sáfrán Imrével.Néhány évig szerszámkiadóként két műszakban a Kun Sanyi bácsi ,Magony Dezső és Szabó Béla által vezetett forgácsolós műszakokkal dolgoztam,majd 1989-től irodai munkát végeztem a raktárban.1990-ben megszűnt a SZIM és ezzel sajnos az én és még nagyon sok ember munkahelye is.Aztán csak visszatértem,2000 óta dolgozom a KNORR-BREMSE-nél.Új cégnél,a régi helyen.A félkészraktár irodában vagyok könyvelő.Itt Laki Sándorné Gabika volt a főnököm sokáig.Az idén pedig ismét változás előtt állunk,az új gyár felépülésével a régi helyet is elhagyjuk,amihez rengeteg emlék fűződik.De mint ahogy Péter is írta, én is ezzel fejezem be,ez már egy másik történet.

 

Szórád Péter:     

1971. április 1-én kezdtem el dolgozni az Újpesti Gépelemgyárban. Így az 1971. július elsejei SZIM-hez való csatlakozáskor már a Termelési Osztály dolgozója voltam, mint programozó. Akkori főnököm Laki Sándor programozási csoportvezető volt, ő pedig Oberst Béla fődiszpécser irányítása alá tartozott. Közvetlen kollégáim Kakó Jani, Ludvig Lászlóné és Góbor Jánosné programozók voltak. A GYEK csoportot Zöldiné Marika néni irányította, a tasakgyártásnál Mezősiné sokszorosította az ormigindigós tükörlapokról a technológiát, a diszpécserek Boronkai Kálmán, Móczó Laci és a Lángos Pista (?) voltak. És még sokan mások, akiknek nem jut eszembe a neve, vagy nem közvetlen kollégáim voltak. Az irodánk kezdetben a főbejárattól balra volt, majd átköltöztünk a Technológia helyére. Rövid ideig szereldei diszpécser voltam Tamás Pistánál, majd ismét visszamentem programozónak, amikor Laki Sanyit kinevezték diszpécser-csoportvezetőnek.  Amikor Oberst Béla kilépett a SZIM-ből, Árkossy Lehel rábeszélt, hogy menjek el forgácsoló diszpécsernek. Először a diszpécserirodában Berente Gergellyel és Túri Imrével dolgoztunk, aztán beindult a ciklus rendszer és a III. ciklusban Kun Sanyi mellett, aztán az I. ciklusban Magony Dezső mellett diszpécserkedtem, Fazekasné Czombos Erzsi volt a váltótársam. 1979-ben főművezetői kinevezést kaptam, és bekerültem a műhelyirodába. Itt dolgoztam egészen a KNORR-os átalakulásig, és még egy kicsit tovább, de az már egy másik történet.

 

Folyt. köv.:

 

Oldal: Bemutatkozások
SZIM Kecskeméti Gyára - © 2008 - 2024 - szimkecskemet.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat